Közös megértés hiánya: mit tanulhatunk a bátonyterenyei esetből?

ESG és EHS megfelelés a gyakorlatban

Amikor egy vállalat, a hatóság és a helyi közösség nem ugyanazt a valóságot látja, abból ritkán születik jó döntés. A SungEel bátonyterenyei üzemének esete ismét rávilágít arra, milyen következményei lehetnek annak, ha az EHS és ESG megfelelés nem egy közös, átlátható és megalapozott kockázatkezelési rendszer mentén zajlik – hanem külön-külön, ad hoc reakciók formájában. A következmény: bizalomvesztés, lakossági tiltakozás, hatósági eszköztelenség és egy olyan üzem, amely ugyan rendelkezik a szükséges engedélyekkel, de továbbra is bizalmatlanság övezi.

Ha valami papíron megfelelő, az a lakosság részére is megnyugtató?

Egy független laborvizsgálat szerint 12 dolgozó szervezetében határérték feletti nikkelszintet mutattak ki. A dolgozók szerint erre a cég és a hatóság is kapott jelzést,  mégsem történt érdemi lépés. Ez nem feltétlenül bűnbakkeresés kérdése. Inkább azt a fontos különbséget mutatja meg, ami a formális megfelelés és a társadalmilag elfogadott működés között húzódik.

Amikor mindenki mást lát ugyanabban a helyzetben

A vállalat szerint rend van. A hatóságok szerint megfelelőek a jegyzőkönyvek. A lakosság szerint viszont a helyzet veszélyes. És mindannyian a saját adataikból indulnak ki.

Itt jönne képbe az, amiről az ESG-nek valójában szólnia kellene: egy közös, egységes kockázati alap, amelyre minden érintett szereplő építhet. Amíg ez hiányzik, addig az „együttműködés” csak csak szavakkal való vagdalkozás marad, mindenki által érthető, objektív tények nélkül. Az ESG-t nem a jelentések miatt kell komolyan venni – hanem azért, hogy ugyanarra a valóságra tudjunk közösen reagálni.

A lakossági bizalmatlanság folyamatában alakult ki: több mint 3600-an írták alá a petíciót az üzem bővítése ellen, és a májusi lakossági fórumon a jelenlévők szerint a kérdéseikre nem érkeztek kielégítő válaszok. A közmeghallgatást ezúttal is írásban bonyolították le, személyes részvétel nélkül – ami tovább mélyítette a bizalmi szakadékot a lakosság és a döntéshozók között.

Ahol minden adat megvan, csak épp nincs összekötve

A SungEel-ügy nem az adathiányról szól. Ellenkezőleg: van laboreredmény, van munkavédelmi jegyzőkönyv, van lakossági panasz, sőt még petíció is.
A gond az, hogy ezek az adatok külön-külön léteznek – az adatok birtokosai nem, vagy nem egyenlő súllyal beszélnek egymással.

Itt van a digitális megfelelés valódi ereje: nem csupán adatokat gyűjt, hanem összefüggéseket teremt, javító és megelőző intézkedéseket dolgoz ki és követ nyomon. Egy jó EHS rendszer nemcsak adminisztrál, hanem segít észrevenni a mintázatokat és reagálni rájuk: ha például emelkednek az egészségügyi kockázatok, ha egy anyag újra és újra problémát okoz, vagy ha egy üzem társadalmi megítélése tartósan negatív, akkor a detektálás mellett már a reagálás mozzanatai is kirajzolódnak, ami logikusan és átláthatóan lekövethető a vállalat működéséből, és számonkérhető a felelősökön.  

A technológia nem váltja ki az emberi döntést – de lehetőséget ad rá, hogy azt valódi alapokra építsük.

A társadalmi felelősségvállalás több, mint kipipált követelmények sora

A bátonyterenyei eset arra emlékeztet, hogy az EHS és ESG megfelelést nem lehet adatsorokként értelmezni A valódi kockázatkezelés ott kezdődik, ahol a különálló adatokat rendszerré formáljuk, a kötelező jelentéseket pedig átlátható, mindenki számára megérthetővé és szükség esetén számonkérhetővé alakítjuk. Olyan digitális eszközökre van szükség, amelyek képesek összekötni a munkavédelem, a környezetvédelem és a társadalmi elvárások szempontjait – még mielőtt ezen adatok szigetszerű értelmezése konfliktusokat okoznának. Mert a valódi megfelelés nem a jelentéssel zárul, hanem ott kezdődik, ahol mindenki ugyanazt a valóságot látja.

‍

‍